Rákkeltő a hús?

Az elmúlt idő médiahisztije a húsról szól. Állítólag az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kiadott egy tanulmányt, ami a vörös húsok rákkeltő hatásairól szól. Jómagam szerencsére nem olvastam, de egyszerű  kertészként is marhaságnak tartom. Egyúttal komoly kételyek kérdések is megfogalmazódtak bennem, ezért próbáltam több médiából is tájékozódni. Nem akartam elhinni, hogy egy ilyen világszervezet ki meri jelenteni, hogy a vörös húsok rákkeltő hatás szempontjából a legelső kategóriába, azaz a legrákkeltőbb anyagok csoportjába tartozik.

Itt valaki vagy nagyon sokat fizetett a kutatásokat, vizsgálatokat végzőknek, vagy valami félreértésről van szó.

A cikkeket olvasva az utóbbi mellett foglaltam állást, bár gyakorlott paleo életmód követőként, és az összeesküvés elméletektől teljesen nem mentesen az első mellett is tudnék érvelni. Akadt újságíró, aki szintén kételyeket fogalmazott meg a WHO tanulmánnyal kapcsolatban. További szomorú tény, hogy némely cikkben a paleo életmódot is megemlítik, mint az egyik nagy húsfogyasztást ajánló irányzatot. Szabadjára engedve a fantáziám, vajon nem arról lehet szó, hogy a sok paleo követő legyűri az addigi civilizációs betegségeit, ezáltal kilép az egészségügy kusza hálójából, leteszi a gyógyszereket, ami egyeseknek igen csak fájó pont lehet. Akinek pedig fáj, az próbál visszacsapni, erre pedig igen jó módszer egy nagy hatóságú világszervezet tanulmánya.

Szóval a cikkek kezdetben csak vörös, és fehér húst állítják szembe egymással és természetesen a vörös húst rákkeltőnek, míg a fehéret egészségesnek tüntetik fel. A fehér hús közé tartoznak a szárnyasok (csirke, kacsa, liba, pulyka stb.) és a halak. A cikkeket tovább olvasva egyszer csak a vörös húsok között is megjelenik egy burkolt különbségtétel. Megjelenik a feldolgozott hús fogalma, amelyhez többek között a szalámi, szalonna, sonka kerül. Nem is értem, miért csak ezek? Ezek lettek a legrákkeltőbb, és legüldözendőbb húsok. És ekkor megint elgondolkodtam.

Vajon akik ennek a tanulmánynak az alapjául szolgáló kutatásokat, vizsgálatokat végezték, tévedhettek?

Lehetett bennük szándékos félrevezetési akarat, vagy csak felületesek voltak?

Mit vizsgáltak, a feldolgozott húsokat, vagy a tiszta, vegyszermentes húsokat is?

Tettek-e különbséget a húsfogyasztók életmódja, szokásai között?

Vizsgálták-e, hogy a hús milyen összetevője okozta a nagyobb rákkeltő hatást?

Kik alkották a kontrollcsoportot: a fehér húst fogyasztók, a vegetáriánusok vagy más csoportok?

Kérdés van bőven, csak a válaszok hiányoznak, és gyanítom, hogy hiányozni is fognak, mert egy tudatos félrevezetésnek sosem lesz célja a teljes körű és őszinte feltárás.

A vizsgálattal egyetértve jómagam is indokoltnak tartom a feldolgozott és színhús közti különbségtételt, de még ettől is mélyebbre kell menni az igazsághoz, mégpedig az igazi bio hús, és a nagyüzemi vagy tápos vagy vegyszeres hús közti különbségek keresésében. A nagyüzemi húsban alapjában benne vannak azok az anyagok, amelyekkel az emberi szervezetnek nem lenne szabad találkoznia. Mint tudjuk, a húsok és a hozzájuk szorosan kapcsolódó zsírok kitűnően tárolják a vegyi anyagokat, azokban felhalmozódnak, amit az ember gyanútlanul elfogyaszt. Gondoljunk csak bele, hogy a színhús vegyi anyaggal terhelt, amit a feldolgozása során további vegyi anyagokkal telítünk, majd ezt fogyasszuk el. Hát hogy a fenébe ne lenne rossz az ember számára!?! Naná, hogy küzd az egész szervezetünk ezekkel a húsokkal. Kezdetben az emésztő rendszerünk, majd egyéb szerveink, amelyeket elér az anyag.

Egyáltalán nem vagyok meglepődve azon, hogy a feldolgozott húsok erősen rákkeltő hatásúak. Engem csak a tálalás módja és a nagy sumákolás zavar. Vizsgálják ki alaposan, hogy mi okozza a rákot, és ha ez megvan, akkor írják le becsülettel. A követett életmódom és annak során bekövetkezett sok-sok pozitív változásnak köszönhetően továbbra is maradok a húsok fogyasztója. Törekedve arra, hogy az elfogyasztott hús minél nagyobb hányadát magam állítsam elő, és dolgozzam fel. Az én bélrendszeremet már sikerült olyan mértékben ledarálni, hogy minden, az ember számára nem megfelelő összetevőre érzékenyen reagálok. Van, amelyikre már az étkezés során felfigyelek, míg másokat csak egy nappal később érzékelek.  Igyekszem majd ezekről is írni.

Végezetül senki ne gondolja, hogy a fehér húst fogyasztók nincsenek kitéve veszélynek. A kétkedők tegyenek egy rövid látogatást egy húscsibe farmon. És a vegetáriánusok se ringassák magukat kétes képzetekben. A zöldségek, gyümölcsök éppúgy tele vannak vegyi anyagokkal, mint az ipari húsok. A megoldás nem az élelmiszerek egy-egy csoportjának a kiemelésén és lejáratásán van, hanem a minőségi élelem előállításán.

Paleolit kertészkedés, azaz paleokert.

Ez már megint milyen újabb hóbort?!? Bizonyára sokak fejében megfordul ez a kétely, kérdés. Nem hóbort ez kérem, hanem a kertészkedés, azon belül is az élelem előállítására irányuló kertészkedés egy új irányzata, amely, ha úgy tetszik a biokertészkedésből növi ki magát, de azon túllép.

Miben más a paleokert? Röviden a következőkben lehet összefoglalni.

  1. Termesztett növények köre. A paleolit életmód nem fogyaszt minden növényt, vannak, amelyeket kimondottan tilt, míg másokat kompromisszumként elfogad. Néhány példa; tiltó listán vannak a pillangósok (borsó, bab, szója, földimogyoró), burgonya, kukorica, gabonafélék, kompromisszumos a paradicsom, melyet csak éretten lehet fogyasztani. Mivel ezeket a növényeket nem fogyasztja a paleolit életmódot követő, ezért többnyire érdemtelen termeszteni őket a kertjében. Ez részben jó, mert sok hely szabadulhat így fel a kertben, részben pedig rossz, mert például a pillangósok jótékony hatással vannak a talajra. Arról már nem is beszélve, hogy a növénytársításokból is kiesnek a tiltott zöldségek. Így hát a paleokertészt dilemma elé állítja az életmódja. Vessem, vagy ne vessem őket, ha nem vetem, akkor hogyan korrigáljam a hiányukat?
  2. Idényjelleg. A paleo életmód erősen támogatja az „idénynövény” fogyasztást. Kicsit butuska a fogalom, bocsi én alkottam, de a lényeget azért takarja. Mindig azt a növényt fogyasszuk, amelyik éppen terem természetes körülmények között. Jó példa erre a paradicsom, amely az üvegházakna, fóliáknak köszönhetően elvesztette idényjellegét, mivel az év bármely időszakában korlátlanul hozzáférhető. No de milyen áron. Erről nem most, majd később. További számtalan példát lehetne sorolni. Épp a kedvezőtlen hatások miatt fontos, hogy mindig a tiszta természet által előállított növényfélét fogyasszuk.
  3. Intenzitás. Kicsit kapcsolódik az idényjelleghez. Mivel a paleolit életmód sok zöldséget, gyümölcsöt fogyaszt, és ezt idénynövényként teszi, ezért nagyon fontos, hogy a kertben ne legyenek üresjáratok. Mindig és sokat csak egy topon lévő intenzív kertészkedéssel lehet megvalósítani. Nagyon fontos, hogy tudjuk, hogy melyik növény mit szeret, mikor és meddig termeszthető eredményesen, hogyan hat a másik növényre, talajra. A megfelelő információ birtokában olyan vetési rendszert alakíthatunk ki, hogy még a hó alól is szedhetjük, fogyaszthatjuk a zöldségeket.
  4. Méretfüggő. Most felejtse el mindenki, hogy egy kis zsebkendőnyi méretű területen paleokertet alakít ki. Sajnos, ahhoz, hogy sikeresek legyünk a paleo kertészkedésben megfelelő méretű kertre van szükség. 200 négyzetméter alatt ne is nagyon gondolkodjunk. Kis kertben ugyanis megvalósíthatatlan a növénytársítást, vetésváltás, mennyiségi zöldségtermesztés, gyümölcsfa és zöldségtársítás, természeti elemek bevonása stb.
  5. Természet közeli megoldások. Mondanom sem kell, hogy a paleokert egy szigorított biokertnek felel meg. Persze kérdés mi ma a biokert? Koránt sem ugyanazt jelenti, mint 50, vagy 100 évvel ezelőtt. Még, ha azt is jelentené, akkor sem lehetne megvalósítani. De erről máshol, és máskor. Biokertről a www.kertember.wordpress.com oldalon olvashatni. A paleokert maximálisan törekszik a természeti megoldások alkalmazására, kerüli a vegyszereket, és a csodaszereket.
  6. Húst is előállít. Itt tehetünk egy kis engedményt. Ez ugyanis nem kőbevésett kritérium, de nagyban hozzájárul a fenti célok megvalósításában. A hús előállítás önmagában biztosítja a paleolit étrend egyik legfontosabb nyersanyagát a húst, másodsorban kiváló mellékterméket a trágyát, ami pedig a paleokert fő tápforrása. Akinek kicsi a területe az mentesülhet a 6 pont alól, de annak meg kell találni a megfelelő hús és szervestrágya beszerzési forrást. A szárnyasok a fentieken túl további kedvező hatással bírnak egy paleokertre, amit szintén ki kell használnunk.

Röviden ennyiben lehetne összefoglalni a paleokert ismérveit. A fenti 6 pont részletes kifejtése talán beleférne egy vastag könyvbe. Szép lassan el is készül ez a könyv, ennek a blognak a hasábjain. Aki olvasni akarja ezt a könyvet, netán követni az instrukciókat, vagy megvalósítani egy saját paleokertet, az tartson velem. Természetesen elébe is mehetünk a dolgoknak, azaz nem fontos, hogy abban az ütemben haladjunk, ahogy azt én elképzelem. Ennek egy módja van, kérdezni, hozzászólni kell. Kérdezni e-mail címemen: kertember@gmail.com, hozzászólni pedig itt a blogon lehet.

Mért is lettem paleolit életmód követő?

Az emberek azon csoportját képviselem, pontosabban abba a csoportba tartozom, akiket a koruk előrehaladtával ilyen-olyan betegségek támadják meg.

Támad meg! De rossz kifejezés. Ma már tudom, hogy a betegségek ezen köre nem támad, hanem mi emberek szerezzük meg őket. Egyesek kevesebbet, míg mások bizony elég sokat tesznek ezért a szerzésért. Mintha ez nekünk jó lenne.  Ezeket a megszerezhető betegségeket civilizációs betegségek gyűjtőnévvel illették a hozzáértők. Más néven az életformánk következményeként fellépő elváltozások a testünkön/ben.

nekem a következőket sikerült beszereznem:

  • ízületi gyulladások elszórtan hol itt, hol ott pl. nyak, térd, hát, állkapocs, forgó,
  • nyelési nehézség,
  • krónikus hasmenés, vastagbélgyulladás,
  • iváskényszer (no nem alkohol, hanem egyéb folyadék),
  • túlsúly,
  • fáradékonyság, koncentrációs képesség csökkenése,
  • különféle nem ízületi gyulladások (pl. fogíny, körömágy,),
  • bőrviszketés,
  • reflux,
  • allergia,
  • mind következményeként, pedig az életminőség romlása.

És a lista még valószínűleg bővülni fog, mert az életmódváltás hatására mindig ér meglepetés. Újabb és újabb dolgokra jövök rá, melyek elmúlnak, vagy enyhülnek. Mindegyik betegségemről a későbbiekben részletesebben is fogok írni. Nem a tudományos része az amelyről írni fogok, hanem arról, hogy ezt hogyan éli meg egy ember. Biztosan sokan lesztek, akiknek ismerősek lesznek szavaim.

Sokan a fejüket fogják, hogy úristen ennyi betegség, baj. Érdekes, hogy a listát tekintve tényleg borzasztó, de ezt én nem így éltem meg belülről. Ezek a bajok szépen fokozatosan jelentek meg, volt időm hozzájuk szokni, együtt élni velük, sőt sokuk el is tűnögetett  hosszabb-rövidebb időre. Amikor már érezte, hogy túl sok a számomra, akkor egy picit visszavonult, mintha így akarta volna biztosítani, hogy ne tegyek ellene semmit. A vastagbél gyulladás nem vonult vissza, ezért ellene orvossal kellett védekeznem, ami kellemetlen vizsgálatokból, és rendszeres gyógyszerszedésből állt. Az allergia ugyan visszavonult, de amikor előjött, akkor olyan mértékben támadott, hogy ellene is muszáj voltam gyógyszerrel fellépni. A többivel úgy-ahogy elvoltam. Arról nem is beszélve, hogy abban a hitben voltam, hogy a fenti bajok egy része a korral érkezik együtt, míg a másik része a stresszes életmódnak köszönhető.

Mit tehettem volna ellenük? Fiatalabb már nem leszek, sőt talán nyugodtabb sem. Maradtam hát a betegségeim bűvkörében és jártam velük az orvosi rendelőket. Gyógyszereim száma szépen gyarapodott, sőt már műtétre is agitáltak a nyelési nehézségemmel, ami az orvos szerint soha nem fog megszűnni, sőt idővel egyre rosszabb lesz.  Már már hajlottam is a műtét felé, mert idősebb korban már elég nyűgös lett volna egy ilyen beavatkozást elviselni, de sose törődtem bele, hogy ennek így kell lennie. Ezért a könyvek és mások tapasztalata felé fordultam. Sorstársaim tapasztalatai nem sok jóval kecsegtetett, igazi megoldást senki sem tudott adni. Csak a gyógyszer, a műtét, vagy a beletörődés. A könyvek már más kategóriát képviseltek. Azokban olvashattam eredményes gyógyulásokról, csodabogárnak tűnő megoldásokról, amikkel szemben az ember mindig szkeptikus, én azonban legbelül hittem nekik. A könyvekből sok hasznos tanácsot olvastam ki, de hitem ellenére sem próbáltam ki egyiket sem.

Kevés elhivatottságom mellett az egyik a papír szeretetéről szól. Ennek köszönhetően törekszem arra, hogy azok a könyvek, melyek tetszenek nekem a tulajdonomba is kerüljenek, így hát sokat bújom a könyvesboltokat. Egyik ilyen könyvbújás alkalmával kb. négy évvel ezelőtt a kezembe akadt Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás című könyve. Beleolvasgattam és rögtön láttam, hogy olyan témát is feszeget benne az író, ami a kolléganőmnek is hasznos lehet. Milyen fura, de sem, akkor, sem máskor nem vettem magamra a paleolit életmódot. Sose gondoltam, hogy ez rajtam segíthet. Gyorsan megvettem a könyvet és másnap vittem is kolléganőmnek, aki beleolvasott, majd megvette és azonmód átállt erre az életmódra. Melynek aztán gyorsan meg is lett a hatása, elmúltak az Ő gondjai, bajai. Én a könyvet sosem olvastam el (azóta sem), eltettem a könyvespolcra, időnként elővettem, de 20 oldalnál tovább nem jutottam.  Viszont örömmel töltött el, hogy egy picit részese lehettem kolléganőm varázslatos gyógyulásának.  A varázslatos nem vicc, hisz vele is sokat kísérleteztek az orvosok, mígnem már lemondtak arról, hogy számára van megoldás.

Mégis, hogy lettem paleos? Úgy, hogy ismét könyvesboltban jártam, és Szendi Gábor sok könyve közül kiszúrtam a Paleolit táplálkozás kezdőknek címűt. Frappánsnak, rövidnek, olvashatónak tűnt teleis-tele sok érdekességgel. épp nyaralni készülődtünk így hát megvettem és magammal vittem. Olvasgattam és meséltem róla páromnak, aki a szememre is vetette, hogy állandóan csak arról a könyvről beszélek. Ő nem hitt benne, de ezzel nem volt egyedül, hisz én sem. Én csak, mint érdekességként meséltem róla. Meg nem fordult a fejemben, hogy rajtam segíthetne. A mai napig nem hiszem el, hogy egyetlen egyszer sem gondoltam, hogy ez az életmód nekem hasznos lehet. Ezért is nem ítélem el azokat az embereket, akik nem akarnak a paleolit életmódra átállni. Nekem kézzelfogható példám is volt az eredményességére (kolléganőm esete), el is olvastam a könyvet, mégsem merült fel bennem a gondolta. Hazajöttünk a nyaralásból párom elkérte a könyvet, délután nekiült, estére elolvasta, majd nekem szegezte a kérdést. Mi lenne, ha kipróbálnánk? Mit lehet erre mondani? Próbáljuk mondtam. És aznap este óta már paleolit életmód szerint élünk.

Mi lett az eredménye? Erről majd később írok, de most csak egyet említenék. A vastagbélgyulladásom 4 nap alatt múlt el úgy, hogy azóta sem kell gyógyszert szednem. pedig az orvosom szerint, amíg élek szednem kell. Szegény Ő még nem tudja, hogy gyógyíthatna is a tüneti kezelés helyett.

Így kezdődött. A változásokról, eredményekről, és egyáltalán a paleolit életmódról a továbbiakban írok. De, ami a legfontosabb kertészként szeretnék segíteni abban mindenkinek, hogy a paleolit hús, zöldség, és gyümölcs valóban paleolit legyen.